Az e heti posztot nem az eredeti Inquizitor írta, sőt most először női szemszögből olvashatjuk a kritikát!
Az addig rendben van, hogy mindjárt itt a döntő, és kellenek a pontok, méghozzá nagyon... Ehhez képest viszont az utóbbi néhány alkalom igazi parádé volt, legalábbis azoknak, akik képesek voltak koncentrálni, és nem estek szét a játék során. Jól látszik ez a múlt heti fordulóból is: a győzelemhez volt ugyan, ahol 41 pont kellett, de nagy általánosságban 30 pont körül lehetett teljesíteni – nem azt mondom, hogy könnyű volt a kvíz, de azért nehéznek sem mondanám. Mint ahogy azt sem állíthatom, hogy nem örülök neki, amikor a csapatunk szépen teljesít, de jobban örülök neki, ha olyankor tesszük ezt, amikor másoknak nem fut olyan jól a szekere... Most erről szó sem volt, bármerre néztünk, röpködtek a 30 pont feletti végeredmények.
Ennyit a körvonalakról, jöjjenek a tények:
1. A Ti kérdezitek-kör még istenes volt. Schengen, Pusztavacs, neutronszám – kis odafigyelés, általános műveltség, elenyésző emlékek a gimnáziumból, ezeket a kérdéseket nem szerencsével lehetett megválaszolni. Steve Jobs fizetéséhez már kellett egy kis mázli, mert ugyan nyilvánvaló volt, hogy a lehető legkevesebbet kell mondani, de hogy havonta, vagy évente utalták neki a summát, ez már tényleg lutri volt. A Rém rendes család főcímdala nosztalgikus hangulatba ringatott minket, dudorásztunk (az este során először, de nem utoljára), és bár Sinatra hangját ugyan nem sikerült reprodukálni, de jó eséllyel ki lehetett következtetni. Szóval ahhoz képest, hogy az első öt kérdésből az esetek többségében örülünk, ha 3-4 összejön, most talán az utóbbi időben megszokottnál is könnyedebben lehetett elérni az öt pontot.
2. Ez a kapcsolat körben sem változott – az állatkert, mint megoldás sokaknak (legalábbis a körülöttünk ülőknek) hamar megvolt, és bár nem igazán tudom elképzelni, hogy vidéken ki mit szólt a FÁNK-hoz és a Városligethez, vagy hogy mennyire illett bele Xantus János ebbe a körbe, de tény, hogy a kert, mint kezdés, a vombattal és a ketreccel körítve nem igazán tette bonyolulttá a megfejtést. Egyébként maguk a kérdések sem voltak igazán földbe döngölőek. Az összekötögetéses feladatban legfeljebb a magyarkór és a mongolkór okozhatott kavarodást, a többi elég egyértelmű volt, de körülbelül 2 másodperces gondolkodással ezt a csomót is sikerült kibogozni... Így hozzánk hasonlóan sokan vidoran tették le a cerkát az első kör végén.
3. Na de a villámkérdés-kör? Az addig rendben van, hogy kell jó néhány egyértelmű kérdés, hogy csak a nüanszok döntsenek az üveg pálinka sorsáról, de vívás? Foci? Kalapácsvetés??? Ez így még aktív sportolással véletlenül sem vádolható csapatunkat sem terhelte agyon. Mondom ezt úgy, hogy nyilván nem sikerült kitalálnunk az amerikai focit, ami miatt elégedetlenségünk a plafonig csapott, de csak mert már szinte éreztük a mézes-ágyas rettenet ízét a szánkban. Utólag belegondolva jobb is, hogy nem mi nyertünk, akkor ugyanis szinte bizonyosan rosszabbul teljesítettük volna a második kört...
4. Ami viszont megint csak a mázlifaktor miatt lehetett húzósabb. Az anagrammák viszonylag egyszerűen beszerezhető pontokkal kecsegtették a játékosokat: vallásokra jellemző szimbólumok és egyebek közül a félholdnál, a Jézus szobornál meg a Dávid csillagnál egy fokkal lehetett volna bonyolultabb megoldásokat is találni. A maradékot meg ki lehetett következtetni, pláne, ha a kvízmester is segítőkész hangulatban volt... A miénk pedig abban volt, így nem itt véreztünk el. Kartográfiai alapismeretek hiányában buktuk például a legdélebbre fekvő Madriddal szerezhető pontot, szerencsére lányos zavarunkban sem rontottuk el az M-vonalú szoknyát és a (szerintünk annyira nem is) jóképű, és emiatt Szaúd-Arábiából kiutasított férfiembert is felismertük (naná, majd nem!), az egónknak jót tett ez a gyors egymásutánban beszerzett két pont. Hogy ezek után a betadin, mint képrejtvény, kinek hány agysejtjét pusztította el, arról egyelőre nem szól a fáma, de hogy az utóbbi idők leggyilkosabb képrejtvényével volt dolgunk, abban szerintem simán megegyezhetünk. Britney Spears már úgy hiányzott mindannyiunknak a kérdéssorból, mint egy falat kenyér, mondjuk ki bátran, aki csak egy kicsit is tisztában van Álmos amúgy megmagyarázhatatlan zenei ízlésének eme ficamával, az csukott szemmel is rávágta volna a helyes választ a kérdésre. Ami amúgy mindegy is volt ez ügyben... A maradék kérdések közül nyilván kiemelhető a halak kommunikációs technikája, ami ékes bizonyítéka ismét annak a bennünk már egy ideje érlelődő sztereotípiának, miszerint ha bármilyen eldöntendő kérdés feltűnik a kivetítőn, biztos, hogy a létező legnagyobb baromság lesz rá a jó válasz. Mi ezt most igyekeztünk (ál)tudományos érvelésekkel megcáfolni, rosszul tettük, elég lett volna, ha a józan paraszti eszünket sem használva ikszelünk. Bosszantó.
A +10-ről nincs mit mondanom. Hatalmas vitáink voltak a csapaton belül, röpködtek a jó megoldások – és mi mégis gyávák voltunk, és (szégyenszemre) egyedül Romániát írtuk be, mint biztos választ. Fájó seb ez, pedig a pucér arcú egyiptomi férfiak és a – a kvízekben szintén kötelező elemként feltűnő – pénisz esetében is elhangzott a jó megoldás, épp ezért még a saját csúfos szereplésünk ellenére is azt gondolom, hogy ez sem volt egy túl nehéz kör, és ahogy azt az eredmények is bizonyítják, mások nem voltak annyira nyuszik, mint mi...
Így, végigfutva újra az összes kérdésen megint csak azt gondolom, hogy nem volt ez egy túlspilázott kör, sőt, ha egy kicsit jobban összekapjuk magunkat (vagy kevesebb szeszt veszünk magunkhoz), sokkal jobban is teljesíthettünk volna. Ez persze bosszantó megállapítás, és gondolom, mások is így vannak vele, emellett csak reménykedem benne, hogy a ma esedékes kvíz azért egy fokkal legalább nehezebb lesz, de csak annyira, hogy másoknak ne menjen túl jól, mi viszont fényesen hasíthassunk...
