Interjúsorozatunk második részében sikerült billentyűzetvégre kapnom a szegedi kvízmestert, így most megismerkedhettek vele, aki általában kutyás- macskás kérdésekkel és gyorsan pergő kvízekkel hívja fel magára a figyelmet- nem mellesleg pedig neki is köszönhető a QuizNight szegedi beindítása! Következzék a beszélgetésünk Leventével:
Inquizitor: Nem lesz meglepő az első kérdésem: mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba a QuizNight- tal?
Levente: 2010 végén, közös ismerőseinken keresztül, Twitteren ismertem meg Álmost, aki természetesen ott is nyomatott mindenféle, a kvízzel kapcsolatos dolgokat. Nem sokkal később felvetettem neki- voltaképpen viccből- hogy egyszer majd megnézem Pesten a kvízt és ha tetszik, Szegeden is beindítok valami ilyesmit. Nem sokkal később Álmos már az e-mail címemet tudakolta, hiszen mint kiderült, jó ideje tervezték a kvízt Szegeden, de előrelépés hosszú ideig nem történt. Némi levelezgetés után kiderült, hogy az elképzeléseink egyeznek a dologról, így aztán felkerekedtem és egy hét alatt végigjártam Szegeden azokat a helyeket, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy befogadják a kvízt. Ezután Álmosék is lejöttek és végül így indult be a kvíz Szegeden, ahol én lettem a kvízmester, egy darabig Rékával közösen- ő azóta visszatért a játékosok közé.
I.: Milyen részt vállalsz a feladatokból a játékvezetésen kívül?
L.: A kérdésírásból egy kicsit én is kiveszem a részem, általában a kutyás, macskás, műszaki kérdések származnak tőlem. Készítettem már képrejtvényeket is.
I.: Ezek szerint például a tankos kérdéseket neked köszönhetjük?
L.: Nem feltétlenül, Rudiban is van némi militarista hajlam,:):):) de az autós kérdésekért például általában én vagyok a felelős.
I.: Privát életedet tekintve mivel foglalkozol?
L.: Amikor éppen nem kvízmesterkedek, a Szegedi Tudományegyetem mérnöki karán vagyok gépészmérnök hallgató, immáron harmadik éve. Szegeden lakok, így adott volt, hogy itt fog alkalmazni a QN csapata, ráadásul így rendelkezem némi helyismerettel is, ami jelentősen megkönnyítette a kvíz beindítását Szegeden.
I.: Simán kezdődött a szervezkedés vagy voltak esetleges döccenők a startot megelőzően?
L.: Annak ellenére, hogy Szeged egy 110.000 lakosú város, egy kezemen meg tudom számolni, hány hely jöhetett szóba, ám hamar kiderült, hogy ezek közül is a Sárkány lesz a befutó, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket. Az elmúlt időben volt több megkeresés is, de egyelőre nem szeretnénk itt hagyni a jól bevált helyet!
I.: Nyugodtan mondhatjuk, hogy Budapesten most már gomba módjára szaporodnak a kvíz- helyszínek. Látod annak realitását, hogy esetleg Szegeden is több helyszínnel menjen az esemény?
L.: A Sárkányba voltaképpen 100-120 ember férne be és ezt a létszámot még sosem ugrottuk meg, így ennek a kérdésnek egyelőre nincsen aktualitása. Általában 80-90 fővel mennek a hétfő esték, és arányaiban talán nálunk van a legkevesebb egyetemista. Visszalépés viszont szerencsére a játékosok száméban-a zh-s heteket kivéve- sohasem volt, ha apró lépésekkel is, de mindig egyre többen vagyunk. Ugyanakkor kifejezetten egyetemi városról beszélünk, 32.000 ember tanul Szegeden, tehát igény alapvetően biztosan lenne, de ezeket az embereket még el kell érnünk, meg kell szólítanunk valahogy. Természetesen folyamatosan dolgozunk ezen, és ha kinőjük a Sárkányt, akkor kénytelenek leszünk új helyet IS keresni! :)
I.: Kedvenc kérdéstípusod és/vagy konkrétan kedvenc kérdésed van esetleg?
L.: Inkább olyan, amit nem annyira kedvelek, és ezek az anagrammák. Tudományosan ugyan nem bizonyítottuk, de általános megfigyelés egyébként, hogy az anagrammák általában a lányoknak mennek jól. :) Azért a gondolkodósabb, rafkósabb kapcsolatköröket igencsak kedvelem.
Ha valaki olyan kevés kérdést ír, mint én, azok a szívéhez nőnek, meg az összes képrejtvényt szerettem eddig. :)
I.: Vannak esetleg csak Szegedre jellemző műhelytitkok, amit szívesen megosztasz a nagyérdeművel?
L.: Eredetileg nálunk elég gyorsan pörgött a játék, hogy 22 órára befejezzük a hazafelé tartókra való tekintettel. Azóta kicsit lassultunk, mert van néhány új késő esti járat:)! A közösség építésének pedig igencsak jót tesz, hogy a nyereményitalt általában helyben megisszák a nyertesek- és akiket megkínálnak.:)
I.: Hogyan viszonyulsz a tisztességtelen játékhoz, sűrűn tapasztalsz ilyet?
L.: Szerencsére nem igazán találkozok csalással. 19 hónapnyi kvíz alatt egy alkalommal kaptam csaláson csapatot. Elég pofátlanul telefonon diktálták be egy csapatnak a megoldásokat, és pont mellettem csinálták, így nem nagyon volt mit tagadni. Szóltam nekik, hogy ez így nagyon nem oké, ezen aztán jól megsértődtek és azóta sem láttam őket. Egyébként ez volt a legkellemetlenebb élményem a kvízhez kötődően, sosem jó dolog konfrontálódni. Egyebekben csak azokat tudom ismételni, amit Gábor is elmondott és amit mindannyian kommunikálunk, minden csatornán: oda kell menni, rájuk kell szólni, nem kvíz után panaszkodni, amikor mi már semmit sem tudunk tenni.
I.: Különösen nagy sikerek és dühítő momentumok ezen kívül esetleg?
L.: Dühítő dologból nem sok van és azok is megoldható – például technikai- problémák. Nem örülök ha rossz a projektor, de meg lehet oldani és ezért ezen nem érdemes felhúzni magamat. Jó élményekből pedig rengeteg van hála Istennek. A kvíz egy idő után jó értelemben véve behálózza az embert. Akármennyire is utálja a hétfőt valaki, ha játékosként vagy szervezőként hatalmas löketet tud adni az egész hétnek egy hétfő esti kvíz. Olyan dolgot csinálok, ami az embereknek tetszik, és ez nagyon jó érzés. Ez a személyes része, értelemszerűen a közösség épülése és formálódása meg mindenkire jó hatással van.
I.: Mekkora a mozgás Szeged és a többi helyszín között?
L.: Szerencsére jönnek ide szép számmal Szentendréről és Pestről is csapatok, megfordult a Sárkányban többek között a KETTŐPERWRC, a SÖRDÖGÖK és a JÍÍÍ! is, illetve a mi hardcore élcsapataink is járják az országot, nagyon komolyan veszik. Olyannyira, hogy voltak akik egy este alatt szerették volna végigjárni az összes pesti helyszínt. :) Pécsről is megvolt a szándék, hogy eljöjjenek, de akkor éppen egyetemi szünet miatt nem tartottunk kvízt.
I.: Fel tudnál idézni egy- vagy több- különösen vicces pillanatok a szegedi kvíz történetében?
L.: Ilyenből is sok van természetesen, egy fonetikusan leírt tézsévé (TGV)-n azért mindenki elmosolyodik. De végül is ez a lényeg, nem? :)
Leventének köszönöm szépen az interjút, remélem érdekes volt a beszélgetésünk. Ígérem, hamarosan elcsípem a következő interjúalanyt is…
